Közösség?

Közösség?

"Sokan vágynak arra, hogy öngyilkos merénylők legyenek" Arról kellene még beszélgetni, hogy az öngyilkos és a merénylő azért vágyik öngyilkosságra és merényletre, tudatosan, vagy tudatalatt, mert gyermekkorában bántották, olyanok akiket hasonló módon bátottak. Az idegengyülöletet érző ugyancsak azért érzi az idegengyületet, mert gyerekkorában bántották. A gyerekkor alatt a fogantatástól számított első évek értendők. Mit lehet tenni az erőszak ellen? A legkevesebb az az, hogy vigyázzunk, hogy ne okozzunk fájdalmat a gyerekeknek. Meg kell teremteni számukra a fejlődéshez szükséges környezetet, teret ahol szabadon fejlődhetnek, ahol zavartalanul követhetik a saját érzéseiket, ösztöneiket. A kerítés is azért épül Magyarország határán, mert a kerítésépítők csoportját bántották. A természetes az, hogy nincsenek határok, és az, hogy az erőszak elől menekülőt az egészséges közösség befogadja, megvédelmezi. Engem bánt a gondolat, hogy nem sétálhatok át a szántóföldön a szerb határon. Egy olasz barátom írt a múltkor, Belgrádból, áradozott róla, és Magyarországról kérdezett, fontolgatta, hogy oda is ellátogatna néhány hónapra hazafelé menet. Nem repül. Carpoolinggal közlekedik Európában. Simán arabnak néznéd, vagy romának. Mit érezhet egy utazó egy ilyen határkerítéshez érve? Nekem az első gondolatom most az, hogy "micsoda gusztustalan közösség élhet itt". Itt Londonban száz meg száz különböző származású emberrel dolgoztam, találkoztam, beszélgettem. Számomra a legjobb dolog itt Londonban, hogy annyi különböző ember él itt, és hogy megtanultam, hogy az ember az ember, mindegy, hogy hová valósi, vagy hogy hogy néz ki. Nincs különbség, a baj az, hogy közösségi szinten az emberekben elfojott gyerekkori bántalmazás fájdalmai lappanganak, átérzetlenül, és az a tudatalatti fájdalom fejeződik ki. Azért is írok erről, hogy így leírva átgondoljam, és beszélgetést kezdeményezzek, hogy ezt megértsük. Azt látom, hogy a gyerekkori bántalmazás az oka annak, hogy egy embernek menekülnie kell, annak is, hogy valaki hatalamaskodni akar felette, és annak is, hogy a közösség betolakodónak látja. A szimbolizmus amit a menekült-magyar kifejez, az gyerekkorban alakult ki gyerek-szülő között. Az idegengyűlöletet érzőt a szülei, a környezete ugyanazzal az érzéssel gyűlölte, tudatosan, vagy tudatalatt. Persze ők ezt a gyűlöletet szeretetnek nevezték és ezért nehéz látni a helyzet igazságát. A kerítésépítő politikus a legjobbat akarja, meg az újfasiszta ideológiával szimpatizáló is, mint ahogy őket is a legjobb szándékkal szégyenítették meg és erőszakolták meg a szüleik, ezt tanulták meg, számukra ezt jelenti a "szeretet". Alice Miller szépen leírta, hogy a német közösség milliói miért támogatták és valósították meg Hitler fantáziáját. Hát azért mert hasonló terrorban volt részük gyerekkorukban, hasonlóképpen erőszakolták meg őket és az elfojtott gyűlölet ami a szüleiket illette volna (de nem merték gondolatban sem hibáztatni a szüleiket további büntetéstől rettegve) az a zsidó szimbólumra vetítődött ki, meg az egész világra. Végre ők lehettek a hatalmasok, és nem a szüleik. Ez egy perverz szituáció, egyáltalán nem egészséges dolog, az egészséges az az, hogy gyerekként az embert védelmezik, táplálják, szeretik és megteremtik számára a szabadságot és biztonságot, hogy kapcsolatban maradhasson az érzéseivel. Az az egészséges, hogy olyannak fogadják el, amilyen, azért ami ő, és nem várják el tőle, hogy olyan legyen amilyennek a szülei akarják látni. Ne várják el emberek emberektől, hogy a rendszerbe illők legyenek. Ne az ideológia szabja meg az ember fejlődését. Azért épül kerítés, és azért vágynak öngyilkosságra és merényletre emberek, mert nem tartják tiszteletben felnőttek gyerekek természetét. A természetes az a változás, a spontaneitás, az ismeretlen, a fejlődés, a szabadság, az érzések. Mellébeszélés van. Például a körülmetélés élményének szubjektív élményéről kellene beszélgetni, és a visszaemlékezők beszámolóit kiplakátolni.