szórekedt hangulatfoszlány

Sül a húspogácsa. Megírok egy blogposztot, hogy ezt is gyakoroljam. Arról írok megint, hogy hogyan szorul valakibe a szó, mint ahogy belém is szorult sokszor. Székrekedés. Ezzel áll kapcsolatban például. Azaz, hogy a székrekedés jutott eszembe a szórekedéssel kapcsolatban. Mint ahogy a kreatívitás is átültethető, vagy átültetődik, hasonlóképp lehet a szórekedéssel kapcsolatban is. Mire gondolok? Arra, hogy meg kellene nézni, hogy mi a teendő székrekedés esetén, és azt szimbolikusan alkalmazni a szórekedés megelőzésére, kezelésére. Gyümölcs, rostok. Ezek jutottak eszembe először, mindenféle utánajárás, vagy tanulmány, hosszas kutatómunka, orvosi diploma elvégzése nélkül. Nem azt mondom, hogy az orvosi diploma, vagy a kutatómunka haszontalan energiapocsékolás és idővesztegetés etc., etc., hanem azt, hogy ez a két szó jutott eszembe először. A rost, a gyümölcs mit jelent az írásblokk konteksztusában? Bor! Igen, vagy nem biztos, de ösztönösen ez a válasz kielégítőnek tűnt, ahogy a pohárban lötyögő borra pillantottam. Így működik a világ. Persze beleköthetsz, te, abba, hogy felüleletes és elkapkodott, megalapozatlan a következtetésem. A lényeg, hogy gondolkodásra késztessen. A spontán bor ötleten túl természetesen más, sokkal fontossabb tényezőt is látok. Elképzelhetőnek tartom, hogy az alkohol meghozza az inspirációt bizonyos helyzetekben és az emberben lévő gátlás felszabadul és megindulnak a szavak, papírra vetődnek, képernyőre. Rost, gyümölcs. Érdekes, hogy a bor is gyümülcsből való. Ostobaságnak tartom a verset a bornak. Mi értelme erről egyáltalán beszélni? Kérdezi bennem valami. Bennem. Elhamarkodott reakció. Különös párbeszéd. Akár többen is lehetünk.